A jiaogulan története

A jiaogulan az 1970-es évek előtt

A növény szó szerint annyit jelent, mint “kígyózó futóorchidea”. Neve először a Mind dinasztia korában bukkant fel. Zhu Xiao írt róla először a Materia Media alultápláltságnál című orvosi szakkönyvében. Ő úgy beszél erről az ételről, mint egy olyan nagyszerű táplálék, ami élelmiszerhiány vagy éhínség esetén kiválóan alkalmazható. Később a híres füvész, Li Shi Zen 1578-ban a Compendium of Materia Media című könyvében már úgy beszél róla, mint egy olyan gyógynövényről, melynek rengeteg pozitív tulajdonsága van. Ő azt állítja, hogy a jiaogulan kiválóan alkalmazható a különböző vérzéseknél, az ödémák kezelésére, a torokfájás csillapítására és a trauma megszüntetésére.

A dél-kínai területeken a jiaougulanra serkentőként tekintettek: munkába indulás előtt mindig megitták az e növényből készített teát, hogy jobban bírják a terhelést. A munka befejeztével is ittak belőle, hogy megszüntesség a kimerültségüket. A fiatalság megőrzőjének nevezték, mivel egészségüket is ezzel a teával óvták. A megfázásra és a tüdőbajra is kiváló szernek bizonyult. Azt mondták róla, hogy olyan, mint a ginszeng, de annál sokkal jobb.

A jiaogulan az 1970-es évek után

1. Kínában

Az első tudományos kutatást e növénnyel kapcsolatban 1972-ben végezték. 537 krónikus hörgőgyulladásban szenvedő beteget vizsgáltak meg. megállapították, hogy a jiaogulannal kezelhető e betegség. 

1987-ben Dr. Jialiu Liu egy újabb kutatást végzett el. Megbízták a Guiyang Medical College-t azzal, hogy vizsgálják meg a környék természetes erőforrásait, és ezen erőforrások a gazdaság számára pozitívan ható eshetőségeit. Több mint 100 növényt vizsgáltak meg. Később a Jiaogulanra terelődött a figyelem, mert rájöttek, hogy igen erős gyógyhatással rendelkezik.

2. Japánban

A japánok amacharuzunak, édes futónövénynek nevezik a jiaogulant. Felfedezése a 70-es évek közepére esett. Az édes alkotóelemek elemzése során Dr. Masahiro Nagai egy érdekes felfedezést tett az Amachazuru igazi alkotóanyagát illetően. Megállapította, hogy az Amachazuru több alkotóanyagban azonos a Pantax Ginseng-gel, pedig az egy teljesen másik növény.

1977-ben Takemoto professzor szaponinokat talált a növényben, melyek megegyeznek a ginszengben találhatókkal, de aginszeng csak 28 szaponint, míg az amacharuzu 82-t tartalmaz.

1984-ben további három tesztet indítottak, melyek segítségével bebizonyították, hogy a jiaogulan növeli a teljesítőképességet, gátolja a tumorképződést és adaptogén hatásai is vannak.